A szavak törpék, a példák óriások - legalábbis a luxemburgiak szerint.  Ha már úgyis a közelben jártunk,(Saarschleife) akkor ne hagyjuk ki Luxembourgot. Könnyedén megtaláltuk, hiába rejtőzködik a maga módján Európa szívében. 
Sok vár található itt, így az első felvetés az volt, hogy biztos “váras-állam”. A városhoz közeledve egy tábla szerint a hét vár városa, ezzel feltevésünk igazságot nyert.
A városba beérve különösebb látkép nem fogadott, habár láttuk a várakat találtunk egy parkolót, belefért egy gyors belváros vizit, mikor véletlen szerencsénkre ráleltünk egy valódi, híres látványosságra: az esernyős utcára. Ezt a nevezeteséget a Luxembourg Városi Hivatal kiváltképp Luxembourgot a turisták körében történő népszerűsítéséért hozta létre. A Rue Philipe II. felett 1200 színes esernyő látható kifeszítve, amit karácsonyi időszakban fények ékesítenek. Az installáció a “Let the Sunshine in” nevet kapta. Az izgalmak után ismerjük meg egy kicsit a valós hátterét ennek a szuper-kicsi államnak:
Luxemburg - hivatalos nevén Luxemburgi Nagyhercegség - egy minden oldaláról szárazföld által határolt kis ország, Északnyugat-Európában. Szomszédai: Franciaország, Németország és Belgium. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik.
A legnagyobb európai miniállamot 1815-ben, a bécsi konferencia során hozták létre, de a nagyhercegi címet I. Vilmos holland királynak adták. Függetlenségét 1890-ben nyerte el, amikor Adolf nassaui herceg örökölte a nagyhercegi címet és megalapította a mai napig uralkodó Nassau-Weilbourg dinasztiát. Felszínét az Ardennek és az Eifel-hegység uralja, déli része lankás lépcsővidék. Az óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak. A Mosel folyó menti lejtőkön borszőlőt termesztenek. Fő ásványkincse a vasérc, melyre az ország kohászata épül. Fővárosa, Luxembourg, Európa egyik pénzügyi központja.
A nagyhercegség bár nagyon picike – az egész ország 2.586 km2, azaz jóval kisebb, mint egy átlag magyarországi megye területe, viszont – három hivatalos nyelvvel is büszkélkedhet: francia, német és luxemburgi; bár hozzá kell tenni, hogy a francia nyelv dominanciája az országban megkérdőjelezhetetlen. Aki huzamosabb ideje itt él, biztosan több nyelven beszél. A bevásárlóközpontban a pénztárnál kis zászlók jelzik, hogy az adott pénztáros mely nyelveken beszél folyékonyan, és gyakran 3-4 zászló is ki van függesztve egy-egy embernél. Ugyanez igaz a villanyszerelőre, a TV-szerelőre, az orvos asszisztensére.
És hogy honnan ered a luxemburgi nyelv? A luxemburgiak a második világháború után határozták el, hogy nem akarnak már a német közösség része lenni, és elkezdték kifejleszteni saját irodalmi nyelvüket. A szavak nagyon hasonlítanak a némethez, meg a hollandhoz, viszont hangzásban megjelenik a francia nyelv hatása is. A luxemburgi nyelv 1984-től lett hivatalos nyelv az országban, de a közéletet és a mindennapokat még mindig a francia nyelv uralja, franciául szólnak hozzánk a boltban, a postán, a hivatalokban és a buszon is. Ha valaki beszéli a luxemburgi nyelvet, külföldön sokra nem megy vele, de itt országon belül előnynek számít. Eme különleges nyelvet a világon 390.000-en beszélik, az annyi mint Győr, Pécs és Nyíregyháza lakossága összesen. Nem sok.
Luxemburg Európa egyik miniállama, de méreteihez képest sokkal nagyobb a politikai és gazdasági jelentősége. Fontos pénzügyi központ, és az Európai Unió egyik székhelye is itt van (Brüsszel és Strasbourg mellett). A Mosel hídján átkelve érkeztünk Luxemburgba. A korabeli határőrizet itt már rég a múlté, mindössze az Európai Unió kék alapon sárga csillagos táblájának szövege emlékeztetett arra, hogy egy másik állam területére léptünk. A határmenti települések üzletein, utcanevein a német határ közelsége ellenére is a francia nyelvű feliratok domináltak, mintha Franciaországban lennénk.
Az ország nevét így írják: Letzebuerg, ahol az első „e” betűn két pont van. 
Figyelmesen hajtottunk rá az itteni A1-es autópályára, figyelve, hogy van-e utalás útdíjra. Sehol sem láttunk ilyet. (ez érvényes a Benelux államokra) Pár kilométer után letértünk egy mellékútra, és ahogy közeledtünk az országnévvel azonos nevű fővároshoz, olyan érzésünk volt, mintha egy dombon épült vidéki kisvároshoz érnénk egyre közelebb. Nemsokára már a fővárosban voltunk.       A Montée de Clausen nevű kőhídon indultunk egy kis sétára a városban. A hidat körülvették régi erődítmények maradványai, és a tövében még egy kazamatát is megnyitottak a látogatók előtt. A híd túlsó végén helyezték el az „Európa Atyja” névvel is tisztelt, luxemburgi születésű egykori francia pénzügyminiszter majd miniszterelnök, Robert Schuman domborművét. Ő volt az a politikus, aki az 1950-es évek elején először vetette fel az egységes Európa gondolatát, amiből a mai Európai Unió kifejlődött. A híd közelében egy kőből épült vasúti hídon modern vonat fut, a völgyben kanyarog a keskeny Alzette, körülötte szép, régi épületek, és ezek összességében olyan hatást keltenek, mintha egy mesekönyvből léptek volna elő.  A híd közepéről körbenézve jól láttuk a régi Luxemburgot és a modernet is egy másik, az előzőnél valamivel nagyobb domb, a Kirchberg tetején. 
Ahogy beljebb mentünk a városközpont felé, a meséből visszazökkentünk a valóságba: egy zajos, zsúfolt világvárosba. Gondoltuk, egy kis csendért  megnézzük a luxemburgi Notre Dame katedrálist Könnyen megtaláltuk, hiszen a város mindegyik pontjáról látható. A főépület, egykori jezsuita templom a 17. században épült késő gótikus stílusban, reneszánsz díszítő elemekkel.  Az északi oldalon Szűz Mária szobor díszíti a kaput. A nagyhercegi család generációi a kriptában vannak eltemetve. A háromhajós székesegyház három karcsú tornya a város szinte minden pontjáról látható. 
A hidak (96 híd van) közül kiemelkedik az Adolphe híd (Új híd) 1900-1903-ban épült, ahonnan mindkét irányból gyönyörű kilátás nyílik a városra. A híd készítésekor az akkori világ legnagyobb fesztávú (153m) hídja volt. Az utcákon nagy volt a forgalom, és a kora délutáni szép őszi időnek köszönhetően az éttermek és sörözők utcákra, terekre kirakott székei foglaltak voltak, a köztéri padokon sütkéreztek az emberek. A Place d’Armes jellegzetes képviselője ezeknek a tereknek.
A Nagyhercegi Palotát (Groussherzogleche Palais) luxembourg szívében találjuk (1572), ez Luxemburg Nagyhercegség, az uralkodó hercegi család otthona 
A luxembourgi belváros egyik nevezetessége az oszlop tetején található aranyszobor. (Galle Fra).   A 21 méter magas gránit obeliszk tetején áll egy női alak aranyozott bronzszobra, kezében babérkoszorút tartva. 1923-ban készült az I. Világháború áldozatainak emlékére. Később kiegészült a II.Világháború és a koreai áldozataira emlékezve.

Az ország 1948-ban adta fel semlegességét, s egy évvel később csatlakozott a NATO-hoz, majd 1951–ben az Európa Szén- és Acélközösség, 1957-ben alapító tagja volt az Európai Gazdasági Közösségnek (az Európai Unió elődjeként kezelhető szövetség), 1960-tól pedig a Benelux államok tagja. Az Európai Unió több fontos intézményének is Luxemburg ad otthont: Európai Bíróság, Európai Számvevőszék, Európai Beruházási Bank.
Igazi kozmopolita város, amely ennek ellenére megtartotta a személyes varázsát!
A luxemburgiak jelmondata:"Azok akarunk maradni, amik vagyunk".
1994 óta, az erődítmények és az óváros az UNESCO világörökség része.