Mi szúr szemet legelőször?

Az gondolom nem lep meg senkit, ha ahhoz hasonlítom, hogy olyan érzés, mint amikor Hegyeshalomnál átlépünk Ausztriába. Csend, rend, nyugalom. Az utcák, a porták rendezettek, még a fű is vigyázzban áll. Nem tudom, hogyan csinálják, de sehol nincs „tökig érő” gaz. Persze a parasztok gondosan vágják, hisz abból lesz a takarmány, de az út szélén a senki földjén is megoldják, hogy az mindig rendezett legyen. A táj egyébként gyönyörű, nyilván ez attól is függ, hogy valaki szereti a havas hegycsúcsokat vagy sem. Ami még szembetűnő: nincs szemét, ettől talán csak a vasútállomások kivételek, úgy estefelé. Persze reggelre az is olyan, mint a patyolat.
Nem ciki a szemetet, a csikket a szeméttartóba dobni. A közlekedésről az első élményem, a következő volt: sétálva Bázel belvárosában, arra lettem figyelmes, hogy amikor zebra közelébe érek az autósok lassítanak, és MEGÁLLNAK! Először nagyon furcsa volt megszokni, hogy ez akkor is igaz, ha egy 2×2 sávos úton léptem le, és már a második 2 sáv is megáll és türelmesen megvárja, míg átbaktatok. Először még lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy elég gyors-e a tempóm. Ezt a közlekedési hozzáállást már Madeira szigetén is megtapasztaltam !! Furcsa volt, hogy az autók annyival mennek, amennyi a megengedett sebesség. Nem fordul elő, hogy 50 helyett 100-al elsuhan egy autó. Vezető hír a rádióban, ha bemérnek pl. egy Porschét – mert 172-vel (120 a megengedett) mert menni az autópályán…. micsoda bűn!!!! Itt annyira nem történik semmi, hogy egy kihágással be lehet kerülni a hírekbe…(tv, rádió, ujság)

Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember, kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért kezdték beengedni a külföldieket anno. Az ország gazdasági berendezkedését tekintve is zárt. Kevés kínai gagyit találni. Igyekeznek magukat ellátni mindennel, a svájci termék elsőbbséget élvez. Csak abból hoznak be, amiből nekik nincs, vagy nem elégséges. Megnézik az árakat, de ha választani kell egy külföldi vagy egy hazai közül, akkor a hazait választják, még ha az nagyságrendekkel drágább is. Kisgyermekkortól belenevelik a svájci identitást a gyerekekbe. A nemzeti ünnepre (aug. 1) úgy készülnek mintha szilveszter lenne, és a lebonyolítás is hasonlóan zajlik. Nem ciki svájci zászlós pólót, sapkát hordani.

A közbiztonság?  kifogástalan !

Nyugodt lélekkel a kocsiban (akár egy cabrióban is) lehet hagyni a telefont, GPS-t, laptopot. Ott lesz legközelebb is. A nőknek egy forgalmas áruházban nem kell a hónuk alá szorítva sétálni a táskával. Persze nem azt mondom, hogy nincs bűncselekmény, sajnos nagy részüket külföldiek követik el. Mondjuk ez nem csoda, hisz egyrészt a külföldiek aránya egyes felmérések szerint már meghaladja a 35 %-ot, másrészről a menekülteket kevésbé tudják szűrni a hatóságok.

 A hétköznapi ember kevésbé nyitott, kevésbé érdekli, hogy honnan és milyen kultúrából jöttél. Általában véve az echte svájci nem túl barátságos, zárkózott.

A kultúra ?  na az, ami nincs. Hogy miért? A II. világháborúig nem volt itt semmi, csak parasztok. A rendezvény dress-codja kis túlzással, „ha nem gumicsizmában jössz, akkor már jó vagy”.

 Rajna vizesés – Schaffhausen           

A kontinens legnagyobb vízesése a Svájc északi, Németországgal határos részén található Rajna-vízesés, vagyis a Rheinfall. Ez Európa egyik legvarázslatosabb természeti csodája.

A soknevű Rajna (Rhein, Rhin, Rijn) Nyugat-Európa egyik legszebb, de mindenképpen legfontosabb folyója. A svájci Schaffhausentől akár fél óra alatt is el lehet érni a vízesést gyalog. A zuhatag mindössze 23 méter magas és nagyon széles, 150 méter hosszan zúdul le a víz hatalmas robajjal a mélybe. Torkolati vízhozama közel 2400 m3/s. A vízesés a svájci Graubünden kantonban két forráspatakból, a Felső- és az Alsó-Rajnából ered. Érinti Liechtensteint és Ausztriát, a Bodeni-tóba ömölve éri el Németországot, majd a német-svájci, később pedig a német-francia határon folytatja útját észak felé. Átszeli a Ruhr-vidéket, nyugatra fordul, és végül Hollandia partjainál éri el az Északi-tengert. A helyet rengeteg turista látogatja meg, akiknek igényeihez a helyiek igyekeznek maximálisan alkalmazkodni. A vízesés így kiépített sétaúton is megközelíthető, csakúgy, mint a vízibuszokon, sőt, csónakkal egészen a vízesés lábánál található sziklákig is el lehet merészkedni.

A kíváncsi turisták egyébként az autóparkoló mellett lévő Schloss Laufen-kastélyon keresztül juthatnak el a Rheinfallhoz. A pénztárhelyiségből kilépve máris teljes szépségében pompázik előttünk a vízesés, melyhez további lépcsőkön, keskeny sétautakon juthatunk egészen közel.

A parkolóban hagyva a kocsit elindulunk a vízesés felé. Ha egy távolabbi helyen parkolunk le, ott nem kell parkolási díjat fizetni, csak kb. 10 perc többletsétát okoz ez a tény, az pedig belefér. Jegyet kell venni, nem túl drága, viszont a panoráma liftet is lehet vele használni. Az út jól kiépített, a végén egy kis barlangon átmenve egy kilátó teraszra jutunk, ez a víz fölé nyúlik be, igen szép látvány innen a vízesés. A folyón hajók cirkálnak, megközelítve a vízesést, majd hagyják magukat elsodorni. Figyelem: csak a sárga hajó megy be a vízesés közepén meredező szigetig, a többi nem. A pénztár mellett van egy emléktárgy bolt,  A közeli hegytetőn a középkori Laufen vár, de igazán - mint minden vár - alulról szép és méltóságos, a vízeséstől szivárványszínű párába burkolózva varázslatos a hangulata. A várból viszont a tájra és a vizesére nyíló kilátás az - őszintén - lélegzetelállító. Svájc nemzeti ünnepén (augusztus 1-jén) minden évben fantasztikus tűzijátékot rendeznek a vízesésnél.

Svájci autópályamatrica kell   40 chf vagy 36 eu