Létezik Európában egy ország, melynek területe megközelítőleg 93000 km2, népessége 10 millió, ezeréves történelmi múlttal, számtalan műemlékkel és remek borokkal büszkélkedhet. Többségében római katolikus lakói egyetlen közös nyelvet beszélnek, és imádják a futballt. Egykor jelentős monarchiák része volt, a 20. század második felében pedig több mint 40 éves diktatúra után egy vértelen forradalmat követően megteremtette a demokráciát, majd másfél évtizeddel később az Európai Unió tagja lett. Nem, nem Magyarországról van szó, hanem  Portugáliá -ról Ami egy barátságos ország, változatos ország, sokkolóan szép ország, remek ár/érték arányú ország, és felületes ismereteim alapján a lakóit is közelinek érzem magamhoz, magunkhoz, magyarokhoz. Algarve pedig az egyik legjobb része az országnak,(a korábban megismert Madeira szigeten kivűl) nyugodt és csodaszép. Ideális hely, hogy jól érezzük magunkat, úgyhogy bennem semmiféle hiányérzet nem maradt ezután az út után.

 

Portugália legfestőibb tartománya: Algarve

Portugália nem szűkölködik tengerpartban, de népszerűségben és festőiségben a déli Algarve tartomány viszi el a pálmát. A hely maga a paradicsom, és ha nem látogatunk el oda, akkor Portugáliát se láttuk igazán. Algarve kétségkívül meseszép és különleges hely. Október már  nem szezon, alacsonyabbak az árak, és tized annyi turista van, mint nyáron, amikor is a britek ellepik a strandokat és zsebkendőnyi hely sem marad: 1,5 millióra is duzzadhat a 400.000 fős régió.

Napos mediterrán éghajlat, gyönyörű strandok, festői városok, történelmi helyek, mesés ételek és megfizethető költségek. Ez csak néhány oka annak, amiért Algarve Portugália egyik legjobb és legszebb kirándulóhelye. Szemet gyönyörködtető táj, csendes környezet, olajfaligetek, hagyományos fehérre meszelt falvakVárosai között van Faro, Lagos, Olhão, Tavira, Portimão és Silves. Adminisztratív központja Faro, amely nemzetközi repülőtérrel rendelkezik és egyeteme is van.

Algarve gazdag völgyekkel tagolt dombos vidék. Legmagasabb része a Monchique -hegység  (legmagasabb pontja 906 méter).

A régió 5412 négyzetkilométer területet foglal el, állandó lakossága mintegy 410 ezer. A nyári turisztikai szezon csúcsán azonban több, mint egymillióra is megnő az itt lakók száma.

Algarve többek közt a 170 négyzetkilométeres Ria Formosa lagúnáról ismert, amely sok száz madárfaj otthona

Algarve-ba készülve az egyetlen jó tanács:  Ne nyáron! Akkor ugyanis dugig van. Különösen angolokkal.

A pihenésre és fürdőzésre vágyó turisták zöme biztosan ellátogat ide. Portugáliának semmi máshoz nem fogható tája ez – mediterrán éghajlata, aranyló homokkal fedett strandjai, vakító tengeröblei és sziklákkal szabdalt tengerpartja valóban feledhetetlen élményt nyújt. Algarve központi városa Faro, a nyüzsgő, forgalmas, de egyben elbájoló város, mely jelentős múltat tudhat maga mögött. A települést a tengertől óriási homokpadok füzére védelmezi. A keleti partszakasz legszebb városa Tavira, mely éjszakai fényekben is csodálatos. A Farótól nyugatra elterülő partszakasz mindenestől a turistáké, köszönhetően az itt nyújtózó festőien szép strandoknak. Albufeira valamikor kis halászfalu volt, napjainkra éjszakai élettől hangos turistaközponttá avanzsált, ahol egymást érik a bárok, diszkók és az éttermek. Portimao fontos halászkikötő, egyben bevásárlásra is a legalkalmasabb a parti települések közül. Népszerű és híres étele a sült szardínia. Ha kevésbé mozgalmas nyaralásra vágyunk, akkor irány Ferragudo, ahol macskaköves sikátorok között andaloghatunk, és a barátságos kávézókban üldögélve hallgathatjuk a halászbárkák evezőcsapásait. Praia da Rocha különleges sziklaalakzatai, valamint pazar strandja miatt lett népszerű üdülőhely, és valóban, a tengerből kiemelkedő sziklaformációk bámulatba ejtő látványt tárnak elénk.

Tovább folytatva utunkat nyugat felé még érdemes időt szakítani a középkori városfallal határolt Lagosra, a térség leglátogatottabb üdülővárosára, és a déli partvidék legnyugatibb településnek számító Sagres városára, melynek fő látványossága a Fortalaza de Sagres nevezetű erőd, Tengerész Henrik egykori lakhelye. Nem messze innen található Európa legdélnyugatibb csücske, a Cabo de Sao Vincente (Szent Vince-fok) a hatalmas világítótoronnyal, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul elénk. A tornyot körülvevő falakról végigtekinthetünk a sziklás hegyfokon, és az előttünk nyújtózó, végtelenbe nyúló óceánon. A nyugati része a tengerpartnak természetvédelmi terület,így itt nagy szállodák nincsenek, izgalmas óceán parti túrákat tehetünk. A táj egyik különleges növénye a balzsamos szuhar, melynek jellegzetes mézes-fűszeres illata árad a köves hegyoldalakról. 

 

Algarve látnivalói, városai:  Altura –Tavira – Albufeira – Portimao –Lagos – Sagres

1.Altura: A nyugodt tengerparti települést Algarve legkeletibb felén, a Andalúzia tőszomszédságában találjuk - a Spanyolországtól elválasztó határfolyó, a Guadiana torkolatához közel. A gyönyörű, sárgásfehér homokkal borított tengerpart csodálatos puhasága csábít napozásra vagy labdázásra, a víz pedig csak lassan mélyül. A szomszédos Spanyolországgal nem volt mindig felhőtlen a viszony - ezt jól jelzi az Altura tengerpartjától északra található Castro Marim hatalmas erődrendszere is. Reggelente az Atlanti-óceánból finom halakat és rákokat, polipokat fognak ki a környékbeli halászok - a parti éttermekben ízletesen elkészítve el is fogyaszthatjuk ezeket, gyümölcsös illatú borokkal kísérve a finom falatokat. 

2.Tavira: A tartomány nyugati szélén, a spanyol határ közelében találjuk a terület egyik igen hangulatos kisvárosát, a fehérre festett falaitól ragyogó Tavira települését. A Gilao folyó partján található, egykor a sózással és szárítással tartósított halak kereskedelmével foglalkozó Tavira most is vonzó turistacélpont. A terület már a bronzkorban is lakott volt, a főníciai flotta is kikötőjének tudta.  A Santa Maria do Castelo templom , amelynek eredete a XIII. vezethető vissza. egykor mecsetként funkcionált, a tornyában pedig harang helyett müezzin hívta imára a híveket. A római hídként ismert szép arányokkal bíró kőhíd sem ókori - eredetijét a mórok emelték a 12. században. A reconquista után a legtöbb muszlim elhagyta a várost, míg a maradók kialakították a mór negyedet. Tavira és egész Algarve történetének emlékezetes évszáma 1755. - ebben az évben egy Richter-skála szerint 9-es magnitúdójú földrengés rázta meg a tartományt, a rengést hatalmas szökőár követte. Mivel nem közvetlenül a tengerparton fekszik, a cunami nem okozott akkora károkat, mint például Lagosban, ahol szinte eltörölte az egykori várost a föld színéről. A házakat újjáépítették, és tovább folyt a halászok és sólepárlók nyugalmas élete - napjainkig. Tavira strandjai a Ria Formosa dűnesorának óceán felőli oldalán helyezkednek el - vagy egy gyaloghídon vagy kompokkal juthatunk el a fövenyre. A távolabbi, csendesebb lagúnák a vándormadarak és flamingók táplálkozó és pihenőhelyei - a dűnerendszer és az értékes élőhelyet védeni hivatott Ria Formosa Nemzeti Park madárparadicsoma egészen Faro városáig húzódik. A város elsőosztályú strandjai a Tavira-szigeten találhatóak (Ilha da Tavira). A szigetek lakóegységeinek, és a homokos strandoknak az elérhetőségét napi kompjáratok biztosítják

Faro felé haladva megálltunk Estoi-ban, hogy megnézzük a kisváros nevezetességét, a rokokó stílusban épült Palacio de Estoi-t.
 

3.Faro: Portugália legdélebbi városa a kontinensen. Jelentése világítótorony, a városban mindössze 42000  fő él, míg a vonzáskörzettel együtt összesen 64 500  fő. A régió fővárosa egy nyüzsgő, de mégis bájos város, érdemes 1-2  napot itt tölteni, sétálni egyet az óvárosban (Cidade Velha) és a kikötőben. A vásárlási, étkezési és szórakozási lehetőségek számosak, és a festői kertek és terek sokfajta kikapcsolódást biztosítanak az az egész városban. Faro szép Óvárosi részét érdemes meglátogatni, fő látványossága a Ria Formosa Nemzeti Park, amelynek része egy sor kis sziget és félsziget, amelyeken a város legtöbb strandja található. Ez a természetvédelmi területi kedvelt helynek számít a szabadidős tevékenységekhez, mint a madárles, a túrázás és kajakozás. Ezután viszont érdemes autót bérelni, és végigmenni néhány nap alatt az algarve-i parton egészen a legnyugatibb pontjáig, Sagresig. Szebbnél szebb partszakaszok váltják egymást (összesen 270 km-es a part), amikor már azt hinnénk, nem jöhet szebb, továbbhajtunk az autóval és néhány perc múlva megint azon kapjuk magunkat, hogy a parkolót keressük, mert olyan gyönyörű a látvány, hogy muszáj ott is nézelődnünk egy kicsit.

Farot nyugat felé elhagyva egy Vilamoura nevű települést érintünk, aminek se vége, se hossza. Villák, hotelek, beachek sorjáznak végeláthatatlanul. Állítólag Európában ez a legnagyobb összefüggő üdülőközpont.
4.Albufeira: Egykor csendes kis halászfalu ma már a régió egyik legnépszerűbb célpontja. a XIII. században, Albufeira majdnem eltűnt a történelemben, amikor az 1960-as években ismételten felfedezték, mivel kiváló helynek tartották a tengerparti nyaralásokhoz. Keskeny utcáin kis üzletek, bárok és éttermek, a hegyoldalakban pedig szállodák és nyaralók sorakoznak, de érdemes megnézni a parányi halászkikötőt és a festői óváros meredek kis utcáit is. Tavasszal, ősszel nincs tömeg, nyugodtabb, kellemesebb arcát láthatjuk ennek a kis városnak. A tengerpartra vezető utcákon nem halászhálók száradnak, hanem éttermek teraszait találjuk, a parton pedig napernyők sorakoznak a bárkák helyett. A rengeteg portugál turista mellett németek, angolok és a skandináv országok lakói keresik fel előszeretettel. Ma Albufeiraban két népszerű turisztikai látványosságot érdemes mindenképpen megtekinteni: a festői Óváros negyede és az Avenida Francisco Sá Carneiro régió. Mindkét területen számos bár, klub és étterem található, így Albufeira a partizók paradicsoma. A városi tengerpart (Praia dos Pescadores) még fogadja a halászokat, akik az aznapi fogást szállítják és a könnyűbúvár túrákhoz is itt lehet jelentkezni, hajót, csónakot bérelni.

4.Marinha-tengerpart: Portimao  és Albufeira között található a Marinha-tengerpart (Praia da Marinha), amelyet Algarve legszebb strandjai között tartanak számon. Tény, hogy a strandot egy meredek szikláról lefelé vezető lépcsősoron át lehet elérni, amely miatt kevésbé zsúfoltnak számít, a többi strandhoz képest a területen. A partvonal mentén található sziklaalakzatok nem csak vizuálisan feltűnőek, de a tökéletes tengeri környezetet biztosítanak a búvárkalandokhoz is. A kivételesen nyugodt vizű strand ideális a fürdőzésre. Egyéb tevékenységekre is lehetőség van a Marinha-tengerparton, így hajókirándulásra is a közelben található barlangokhoz.

Albufera és Galé között kicsit kiöblösödik a part. A tenger megpróbálta uralma alá hajtani a partszakaszt, de a homokkő sziklák ellenálltak. Ennek a sok évezredes harcnak az eredménye az a páratlan partszakasz, ahol fantasztikus sziklaképződményeket, s közöttük megbúvó apró homokos öblöket csodálhatunk meg.. Közvetlenül nem lehet a partszakaszon autózni, de miután jól belátható a vidék, bárhol le lehet menni a partra.
Az Arade folyót átlépve futunk be Portimao-ba.

5.Portimão:  Az ókori alapítású város Algarve egyik legrégebbi kikötővárosa. Az 1755-ös földrengés után újjáépítették. Maga Portimão nem túl szép, de igen karakteres. A városközpont a Rua Vasco da Gama sétálóutca körül alakult ki. 3 km-re délre fekszik az okkersárga és vörös szikláktól díszes óceánpart, a Praia Da Rocha.

6. Alvor:Portimao és Lagos között az Alvor folyó torkolatánál fekszik Alvor település, amely az  ideutazóknak szinte mindent kínál, a történelmi látnivalóktól és a festői strandoktól a barátságos bárokig és tenger gyümölcseit kínáló éttermekig. Ennek az ősi halászfalunak az Óváros negyede egy XVI. századi templommal büszkélkedik, amely kapuiba és pilléreibe a tenger elemeit faragták. Az újonnan épített sétány az Alvor-folyó mentén a madarászok álma, mivel kiváló lehetőséget nyújt a honos és a vándorló fajok megtekintésére. Alvor a meleg napos időben kiváló szórakozási lehetőséget kínál mindenki számára strandjaival: az izgalmas sziklaalakzatokkal tarkított védett öblöktől a széles, magával ragadó partokig, amelyek hátterében szélfutta homokdűnék láthatóak.

7.Silves: A város északkeletre található Portimaotól izgalmas bepillantást Portugália kulturális történelmébe. A hajózható Arade folyó parján épült város volt a mór fővárosa Algarvenek, amíg keresztény erők el nem elfoglalták a 1249-ben. A vörös homokkőből épült Mór Kastély (Castelo dos Mouros) egy hegy tetején található, ahová a lőrésekkel ellátott oromzat mentén lehet felsétálni és el lehet képzelni milyen is lehetett az élet Portugáliában ezer évvel ezelőtt. Mindenképpen érdemes ide ellátogatni, hiszen  innen  a fehérre meszelt falu és a Dél-Portugália környező vidékének csodás panorámája tárul a látogató elé. A közeli múzeum kerámiákat és helyi régészeti lelőhelyeken feltárt fajanszokat mutatnak  be.

8.Lagos: Algarve délnyugati partján található az úgynevezett Szeles part központja. A városban, vagy a város szélén találhatóak a talán leghíresebb algarve-i beachek, és ezek teszik Lagost nagyszerűvé, és persze alaposan forgalmassá. A város sem rossz hely, sőt, nagyon kellemes, de a partjai...

Innen indult útnak a portugál felfedezők többsége, és bár az 1755-ös földrengés és az azt követő szökőár szinte teljesen elpusztította…az összkép talán egy kicsit elegánsabb, mint a többi algarve-i városban, a robosztus városfalak és néhány meredek szűk utcácska megmaradt. A város szíve a Praca Gil Eanes tér, de érdemes sétálni egyet az Avenida dos Descobrimento nevű kikötő melletti sétányon is.Egy ősi tengeri város, amely ma ugyanolyan híres a festői strandjairól, mint amilyen a történelméről. Sziklaszirtekkel körülvett homokos öblök teszik Lagost idilli hellyé a napozás szerelmesei számára, akik egy kis magányra vágynak. A nagy strandok, mint a félhold alakú Meia-tengerpart (Meia Praia) tökéletes hely az úszáshoz és a szörfözéshez. A XVIII. századi Szent Antal Templom, az Igreja de Santo António aranyozott belső díszítésétől a barokk Kormányzói Kastélyig Castelo dos Governadores, a város történelmi nevezetességei szintén lenyűgözőek. A XV. századi falaival és macskaköves utcáival az Óváros negyede kihagyhatatlan látnivalónak számít. A város kikötője nem is az óceánparton van, hanem a Bensafrim folyó a városnál kiszélesedő torkolatánál; gyakorlatilag a belváros ennek nyugati partja mentén emelkedik. A keletin inkább a kikötő létesítményei találhatóak, melyek között egy nyitható híd ível át. Mivel elég nagy a hajóforgalom, szinte folyamatosan működésben van. De a híd mellett üzemel még egy "komp" is a két oldal között, mely szerintem biztos résztvevő lenne a világ legrövidebb hajójáratai versenyben. Kb. 55 méter hosszú az útvonala. A historiák szerint kikötőjében működött az első európai rabszolgapiac 1441-től - szép terekkel, kikötővel, éttermekkel. Marisqueira-k (tengeri herkentyűs éttermek) és cervejaira-k (sörözők) váltják egymást. Na és tipikus angol pubok is.

Szóval, a Lagos környéki partok. Errefelé készül vagy készülhet sok olyan fotó a régióról, amelyet szinte mindenki ismer: a szépséges zöld színű víz és az aranyló homok mellett sok-sok, kisebb nagyobb homokkő-szikla, homokkő-sziget és -félsziget emelkedik ki a vízből.  

A Batata beachtől kezdve (ami még inkább 'csak' egy szabályos homokos part, és ami talán a legközelebb van a városközponthoz), déli irányba haladva sorban jönnek ilyenek. Praia dos Estudantes, Praia do Pinhao, Praia Dona Ana, Praia do Camilo, Praia Dos Pinheiros, Praia da Balanca... és még mindig csak Lagos déli végén vagyunk, a a világ legszebb strandjaként is ismert Praia Dona Ana-nál. A Conde Nast Traveller magazin egyik különszámában a világ 50 gyönyörű strandjára lehetett szavazni, és a lagosi Praia Dona Ana lett a legszebb. Az úgynevezett Costa D’Oiro partszakaszon található, vagyis az Aranyparton, ami nevét a part menti sárga sziklákról kapta,  a közeli Lagos Farol da Ponta da Piedade kilátópont talán az egész partszakasz  legszebb pontja

Ponta da Piedadénál. van egy világítótorony, ami kvázi lezárja ezt a lagosi félszigetet. Itt ismét igen komoly lépcsősorokat leküzdve juthatunk le a vízig. Mert tulajdonképpen itt is van egészen kicsi strand, de ide inkább "csak" a  látványért kell eljönni, meg lejönni. Ponta da Piedade után, nyugat felé fordulva még jó darabig minden marad a régiben, kicsi öblök, szélesebb öblök, száraz lábbal elérhető és nem elérhető öblök sora következik, haladva Praia do Barranco do Martinhoés Praia do Canavial felé, elhagyva e vad vidéket, egészen Sagresig kevésbé lenyűgöző partszakasz következik.

Akár hajóról, akár fentről, de muszáj végigjárni őket. Annyit azért érdemes észben tartani, hogy Batala után a part az óceánhoz képest mindenütt a magasban van, így rendre komoly lépcsőzést kell bevállalni értük. De megéri. A közelben található a szépséges Benagil partszakasza, ahol a különleges geológiai formációk és barlangok megtekintésére izgalmas csónaktúrákat szerveznek.

9.Sagres: Portugália délnyugati csúcsánál található a kontinentális Európa dél-nyugati csücskénél lévő kis település Lagostól kb. 35 km-re található, kis kikötővárosa, amely arról vált ismertté, hogy Henrik herceg, - a Tengerész - itt élt, mikor megállapította, a legendás hajós iskolát a XV. században. egy komoly világítótorony és erőd a fő látnivaló, persze a sokkoló természeten kívül. Az erőd jön előbb, az tényleg Sagres mellett van közvetlenül, és innen egy pár perces autózásra van a Cabo Sao Vicente világítótorony. Az erődbe 3 euró a belépés, és elsősorban a látvány miatt érdemes ezt megváltani, áthaladva a bejáraton végigjárhatjuk a falait is, majd azokon is túl, délre sétálgathatunk, gyönyörködve a vidékben és a végtelenségben. Manapság a szörf iskola, a lenyűgöző sziklák és gyönyörű strandok csalogatják a leginkább a látogatókat Sagresbe. A Baleeria- tengerpart (Praia da Baleeria) vitathatatlanul a legszebb, bár a kavicsos part nem a legjobb hely a napozáshoz. A leghosszabb homokos szakasz a Martinhal-tengerparton van (Praia do Martinhal), amely egy gyönyörű strand, így egy titkos kincs Algarveban. Itt méltó módon zárhatjuk a tengerparti kirándulást: kisétálhatunk a Szent Vince-fokhoz (Cabo de Sao Vicente), mely az ország, és ezzel Európa legdélnyugatibb pontja, A középkorban úgy tartották itt van a világ vége.
A Lisszabon fölötti Cabo de Roca az ország és Európa legnyugatibb pontja. Algerve nyugati széle, a Cabo de Sao Vicente pedig a legdélibb. (Nem véletlenül áll az erőd parkolójában egy  "üvegtigris " lakóautó, amelyik az „Utolsó kolbász Amerika előtt” című marketingfogással csalogatja kecsöpös-mustáros kolbászra az utazót. (A legközelebbi száratföld a szintén Portugáliához tartozó Azori-szigetek 1500 km , amerika első eléhető városa Philadelphia 5650 km ) A szirten álló világítótorony fontos tájékozódási pont, 60 km-ről látni a fényeit.

Egészen más világ Praia dos Salgados (hogy miért mondják sokan szlávosnak a portugál nyelvet: Salgados portugálul ejtve: "Zalgadzs", ráadásul úgy, hogy az első a hang nagyon rövid. Érdemes megnézni, mert hatalmas, de soha nincs őrült tömeg, és még egy lagúna is van mögötte, a strand "főbejáratától" mindkét irányba elvezet egy, a terület szintjétől kiemelt, fa "magasjárda", amin sétálni is, de futni is remekül lehet és nagyon élvezetes. Ennek a kiemelésnek az a bizonyos lagúna az oka, ami Salgados és a mögötte lévő kiterjedt golfkomplexum között található, és minden bizonnyal nem azonos a vízszintje, egyben madárrezervátum is, ami még októberben  is nagyon gazdag volt, bár állítólag nem ez a legjobb időpont. A strand  rendkívül hosszú homokos beach, amit, haladva akár kelet, akár nyugat felé, idővel már nem Salgados-nak hívnak, hanem pl. Praia Grandénak (nyugati irányba, Amarcao de Pera felé) vagy éppen Praia da Galénak (kelet felé). De ezek teljesen összefüggenek, Salgados kb. a közepe. 

10.Praia da Rocha a következő állomásunk: A maga lenyűgöző méretével és tagadhatatlan szépségévek a Rocha-tengerpart az egyik legnépszerűbb strand a Algarveben. A csodaszép homokos tengerpart és a hatalmas vörösessárga sziklapart az 1950-es és 60-as években lett népszerű a turisták körében . Portimao város déli részén található fehér homokos széles strand mögött drámai sziklaszirtek tetején sokemeletes szállodák, bárok és éttermek találhatóak. Számos étterem található a fa sétányon, amely a Rocha-tengerpart mentén húzódik. A XVII. századi Fortaleza de Santa Catarina erőd egy sziklafalba vájt lépcsőn közelíthető meg a tengerpart keleti végében, és lélegzetelállító kilátást nyújt a partra, a kikötőre és az Atlanti óceánra.

 

11. Odeceixe: Algarve távoli északnyugati határán egy hegyoldallal szemben található Odeceixe kisváros, Az ezerfős falu bejáratánál büszkén hirdeti egy tábla, hogy Portugália hét legszebb sziklás partszakaszának egyike, és valóban  lélegzetelállítóan gyönyörű. Az alacsony sziklák között található a Praia de Odeceixe tengerpart, amely egy védett strand, ahol egy sekély folyó szeli át a homokot és ömlik az Atlanti-óceánba. A strand népszerű hely a szörfözésre. Található itt egy helyi szörf iskola is, amely gyerekeknek és felnőtteknek is kínál órákat. Az éttermek hagyományos ételeket kínálnak, köztük a friss tenger gyümölcseit és a sült bárányt is. A lépcsőzetes település tetején remek szélmalom áll.

Tengerpartok A majdnem 200 km-es tengerpart 50 EU-s kék zászló tanúsítványt kapott, mely a strandok kiváló minőségét jelzi. Algarve-ben a strandok többnyire tiszták.

A Lagos és Albufeira térségében lévő népes strandokat főként nagyon takarítják, de persze előfordul szemét, hisz a nyaralók napközben elszórnak ezt-azt. A németek kevésbé, a britek annál inkább.

Jó dolog, hogy a part mindenhol ingyenes, nem szednek belépőt. Egész napra lehet bérelni napozóágyat. Az árban jellemzően bennfoglaltatik a napernyő is. Teljesen jól működik az is, hogy leterítünk egy nagy strandtörölközőt a homokba. A part közelében keményebb a homok, jól lehet rajta feküdni. Papucsot, strandcipőt vinni kell, mert szélesek a strandok, s mire az ember leér a vízhez, addigra leéghet a meztelen talpa. A strandoknak (nyilván nem a vadstrandoknak) létezik zárórája. Utána inkább ne fürödjünk, mert itt-ott másnap reggelig a hotelekből szennyvizet önthetnek a tengerbe.

A térség legmenőbb strandja, a Praia da Rocha. Algarve leghosszabb strandja Portimao városánál található.

Paratölgyerdők: A parafát, pontosabban paratölgyet közelebbről is szemügyre kell vennünk, hiszen eddig csak borosdugó és szurkálós tábla formájában találkoztunk vele. A paratölgy így ránézésre természetesen nem emlékeztetett a belőle készülő termékre, de azért meglepett minket, hogy egy letört, karvastagságú kétméteres ágat lazán meg tudtuk tartani két ujjal. Nem is olyan egyszerű hozzájutni ennek a fának a „gyümölcséhez”, hiszen az első hántás csak a fa húszéves kora körül történhet meg, és utána is csak 7-8 évenként tanácsos lehúzni róla a kincset érő kérget, különben nem biztos, hogy túléli a szüretet. 

A térségben van hazánk tiszteletbeli konzulja: Fernando José Caeiro Pessoa d'Almeida

Cím: Praça da República, 12-1. dto, 8800 Tavira - Algarve

Telefon (fax is): +351 281 323 820

E-mail: info@hungarianconsulatealgarve.org, consul@hungarianconsulatealgarve.org

Honlap: www.hungariaconsulatealgarve.org

Ha jobban szeretnél belekóstolni a dél-portugál hangulatba, akkor tölts itt el legalább egy hetet és ha teheted bérelj autót, ha nem, akkor tömegközlekedéssel is minden megoldható. Járd végig a turisztikailag jelentősebb városokat, mint Tavira, Faro, Loulé, Albufeira, Portimão, Silves, Monchique, Lagos, Sagres, Castro Marim, Vila Real d. Santo Antonio  és hagyd, hogy elvessz a tájakon.

 

 

 

 Portugáliával kapcsolatban kialakult bennem valamiféle érzelmi kötődés , nálam  viszi a pálmát. Barátságos ország, változatos ország, sokkolóan szép ország, remek ár/érték arányú ország, és a lakóit  is közelinek érzem hozzánk magyarokhoz. Algarve pedig az egyik legjobb része az országnak, úgyhogy bennem semmiféle hiányérzet nem maradt ezután az út után, ha újra jönnék, akkor azt nem október első felében tenném, hanem májusban, esetleg júniusban, ezt az időszakot érdemes elkapni itt ,az valami varázslatos lehet!  Melegnek  már akkor is meleg van, az óceán pedig amúgy is hideg, még a legmelegebb időszakban is jó, ha eléri a húsz fokot, úgyhogy fürdőzésre itt nem osztanak lapot.

 

 

Európa vége – Cabo da Roca

Sikerült !! Szerettem volna kiülni a világ végének szélére, nézni a végtelen óceánt és csak lógatni a lábamat; nos ez a hely Cabo da Roca, azaz Szikla-fok, kontinentális Európa (Portugália) legnyugatibb pontja. vagy ahogy sokan nevezik: a világ vége

 A csúcsnál található Sagres kis kikötővárosa, amely arról vált ismertté, hogy Tengerész Henrik herceg itt élt és megállapította, a legendás hajós iskolát a XV. században. egy meredek, erődített szirten hozta létre a szerzetesi fegyelméről is ismert, világhírű tengerészeti akadémiáját. Ezek az erőfeszítések alapozták meg a hódító portugál flotta tengeri erejét és vezettek a fél világ felfedezéséhez. Manapság a szörf iskola, a lenyűgöző sziklák és gyönyörű strandok csalogatják a leginkább a látogatókat Sagresbe. A Baleeria- tengerpart (Praia da Baleeria) vitathatatlanul a legszebb, bár a kavicsok miatt nem a legjobb hely a napozáshoz. A leghosszabb homokos szakasz a Martinhal-tengerparton van (Praia do Martinhal), amely egy gyönyörű strand, így egy titkos kincs Algarveban.

Kopár földfok Sagrestől 6 km-re, ahol a világítótorony és az erőd mellett gyönyörködhetünk a naplementében, miközben az Atlanti-óceán hatalmas hullámai csapódnak a szikláknak. Már az ókorban is ismert.  Tájékozódási és hajózási szempontból kiemelten fontos volt a sziklacsúcs, csúcsán pedig egy világítótorony (22 m magas) nyújt biztonságot adó tájékozódási pontot, melynek fénye tiszta időben akár 25 tengeri kilométeres távolságból is észlelhető A mai Cabo da  Roca-t ( Szikla-fok ) a rómaiak Promontorium Magnum-nak, a középkori vitorlás hajósok Lisszaboni sziklának nevezték. A 140 méter magas sziklák tetején 1772 óta áll a világítótorony, melyet 1843-ban átépítettek és a mai napig működik. , így turisták és a közönség által nem látogatható, ám ennek ellenére kívülről is igen pazar látványt nyújt a terrakotta színű tetőtégláival.
Arra azonban ne számítsunk, hogy a csöndet hallgatván elmélkedünk egy sziklacsúcson ücsörögve, hiszen a természet hangjai fokozzák a látvány drámai hatását: a szédítő mélységben nyújtózó sziklafalhoz csapódó hullámok morajlása és az élesen süvítő szél, ami átjárja az egész földnyelvet,(jó tanács: készüljünk kabáttal, pulóverrel még nyári látogatás alkalmával is, mert a napsütés ellenére a szinte mindig viharos szél igen csípős a magaslati, nyílt terepen.) A állandó viharos szélhez alkalmazkodva a sziklát a kő-növény vagy szőnyeg-gyom egybefüggő szőnyegként borítja be.

A világítótoronynál  egy látogatói központba is bemehetünk, ahol étterem és szuvenír bolt található – nem viszik túlzásba a Portugálok ezt az emléktárgy-értékesítést, nem kell hosszas bódésoron átverekednie magát az embernek, ha szeretne valamit hazavinni emlékbe. Van ez a két hely, ami pont arra elegendő, hogy egy képeslapot, vagy hűtőmágnest beszerezzünk, nem tolakodó a kínálat.
Emellett pedig lehet névre szóló, viasz pecsétes, portugál zászló darabjával díszített, cizellált betűkkel írt, névre szóló, dátumozott oklevelet is beszerezhetünk, hogy mi bizony meghódítottuk a kontinens nyugati pontját!          Egy emlékmű magasodik az ég felé kereszttel a tetején, melynek tábláján a felirat:
Aqui, onde Terra se acaba eo mar começa … Itt, ahol a föld véget ér és a tenger kezdődik ... (Luís de Camões a portugálok nemzeti költője írt e helyről az Os Lusíadas VIII. énekében)
A hely koordinátái: É. sz. 37° 2" 43""  Ny. h. 8° 59" 16""

 

 

Algarve gyöngyszeme: Lagos

Portugália gyönyörű nyugati partjainál fekszik a 30 ezer fős város, mely homokos partjai mellett történelmi múltjával is nagyon sok látogatót vonz. Területén jártak a főníciaiak, a rómaiak, a keresztények, kereskedők és kalandorok földje volt, hosszú időn át a Földközi-tenger térségével és az Afrikával folytatott kereskedelem központja. A 18. század közepén egy hatalmas szökőár elpusztította a város nagy részét, de ma már elegáns üzletek, hangulatos sétányok, macskaköves utcák és békés atmoszféra jellemzik. 
Történelme során Lagos legnagyobb kincse földrajzi helyzete volt. A Bensafrim torkolatánál, Észak-Afrika partjaival szemben fekve vonzotta nemcsak a telepeseket, de a megszállókat is. Tengerész Henrik, aki a sagres-i tengerész iskola megalapításával szerzett világraszóló hírnevet a vidéknek, Lagos-ban élet és itt építette meg híres hajóját is, a Boa Esperancat, másolatát ma is láthatjuk a város kikötőjében. A felfedező utakból visszatérő hajók itt tették partra áruikat, az aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, fűszereket és a rabszolgák tömegeit, ez a forgalom pedig hamar Lagos gazdasági felvirágzásához vezetett.

Ennek a dicső korszaknak az emlékét számos történelmi látnivaló őrzi a városban, műemlékei közé tartoznak a városfalak (Muralhas), melyeket a karthágóiak vagy a rómaiak építhettek, később pedig az arabok erődítették meg tornyokkal. A falakon sétálva gyönyörű kilátás tárul elénk. Az 1755-ös földrengés és szökőár a régi városrész nagy részét romba döntötte. A Castelo dos Governadores, a Kormányzói Kastély túlélte a természeti katasztrófát. A 14-15, században egy korábbi arab erőd helyén építették fel, ez volt Algarve kormányzóinak rezidenciája. Eredeti állapotában fennmaradt, ablaka arról vált híressé, hogy a legenda szerint Sebestyén király itt mondta el utolsó imáját, mielőtt elindult volna végzetes útjára Afrikába. Lagos régmúltjába enged bepillantást a Mercado de Escravos, vagyis a Rabszolgapiac, mely Európában a legelső volt, 1444-ben építették. Ezen a helyen árulták az Afrikából idehurcolt rabszolgákat a 15. században.A Dr.José Formosinho Városi Múzeum a Szent Antal templom szomszédságában áll.  A múzeumi belépővel a templomot is meglátogathatjuk.Lagos egyik legszebb része a kikötő, ami egyből megkapja az érkezők tekintetét. A jachtok és a sétahajók tömegével hozzák az utasokat, innen indulnak a szervezett kirándulások, mélytengeri halászatokon is részt vehetünk. A kikötő tele van kávézókkal.Lagos, amióta csak létezik, mindig szorosan függött a tengertől és ez nincs ez másként ma sem. Napjainkban azonban csodálatos tengerpartjai az idegenforgalom szempontjából kerültek előtérbe. A Meia Praiai sugárút mentén a homokos strand több mint 2 km hosszan terül el megszakítások nélkül. Sok turista azonban a kisebb, csendesebb, sziklás öblöket keresi, melyek a város déli partján találhatók. Lagos partjainak csúcspontja ahol a partot a víz türkizkék színe és a barlangok teszik teljessé, a világ legszebb strandjaként is ismert Praia Dona Ana. A Conde Nast Traveller magazin egyik különszámában a világ 50 gyönyörű strandjára lehetett szavazni, és a lagosi lett a legszebb. Az úgynevezett Costa D’Oiro partszakaszon található, vagyis az Aranyparton, ami nevét a part menti sárga sziklákról kapta. Ez, és a közeli Lagos Farol da Ponta da Piedade kilátópont talán az egész partszakasz két legszebb pontja.

Lagos közelében a legismertebb part  illetve barlang :   A tengerre nyíló szikladóm

Portugália déli partszakaszának egyik legismertebb öble a Bengali Beach, ahol egy hatalmas, tengerre nyíló szikladóm áll a parton. A barlang tetején a Római Pantheonhoz hasonlóan egy kis kör alakú nyílás található, melyen keresztül bejut a fény a barlangi járatokba, és az egész teret átjárja a napfény. A szikladómnak még tengerre nyíló kapuja is van, ahol csodaszép kilátás fogad.

Az első lépés, hogy megcsodálhassuk ezt a képződményt az, hogy megtaláljuk azt a tengerpartot, ahonnan a túrák indulnak.

Lagosban ne lepődjünk meg, ha a tengerparthoz érve nem találunk tágas parkolót, gyakorlatilag az autók a part felé vezető út mellett állnak. A partnál néhány étterem is található, és egy kis bolt, ahol rágcsálni valókat és italokat lehet venni. A túrához érdemes magunkkal vinni ételt és italt is – és számítsunk rá, hogy sokat leszünk a napon, és a tengeri napfény erős a szemnek és a bőrnek is! A csónakok befogadó képessége limitált, ezért érdemes online foglalni időpontot, mert könnyen hoppon maradhatunk. Ezzel együtt lehet személyesen is intézni, a tengerpart közepén álló épületben. A főszezonon kívül szerencsével járhatunk így is. Maga a túra nagyjából 2 óra. A partok mentén több barlangot is láthatunk a túra során, illetve a vízből kimagasló, pazar sziklákat. Több barlangba is bemegy a hajó és mindenhol eltölt egy kis időt.

 

Indulás a barlangokhoz:

Lagos-ból:          30 €/személy     a túra ideje:  01:30  óra       1 csónak 11 személyes

Portimão-ból :     40 € /személy                                01:45                                 12

 Ferragudo-ból : 40 € /személy                                02:00                                  12

itt lehet bejelentkezni:     https://www.seabookings.com/package/grotto-trip-to-benagil-cave/

e-mail:  info@seabookings.com

 

 

Altura-tól a spanyol határig

1.Vila Real de Santo António : Eredeti nevén Santo Antonio de Avenilha egy kis halászfalu volt, a 17.században egy tengeri ütközet során teljesen elpusztitották – az óceán illetve a Guadiana folyó torkolatánál fekszik. 1774-ben a Marquês de Pombal , akkoriban József király miniszterelnöke öt hónap alatt új várost épített: Vila Real - a királyi város. Annak érdekében, hogy ne felejtsük el az eredeti helyet, Marquês választotta a "Vila Real de Santo Antonio" nevet a város számára.

2. Castro Marim (ősi: Aesuri ) egy kisváros Portugáliában közel a spanyol határhoz. A portugál függetlenségért folytatott háború (1640-1668) helyreállítása során a hely stratégiai elhelyezkedése további jelentőséggel bírt, és további erődöt építettek. A lisszaboni földrengés 1755- ben a városban is komoly rombolást végzett. A kerület homokos strandjai, mint a Praia Verde vagy a csendesebb Praia da Alagoa , valamint a város kastélya, a látogatók fő vonzereje. A kastély régészeti múzeuma a hely történelmének szenteli magát. A kastély falaiból látható a széles vidéki táj és a természetvédelmi terület, a Sapal de Castro Marim , egy változatos madárpopulációval rendelkező vizes terület.  A kerület emlékei közé tartozik a Mills (kikötő: Moinhos ), a Castro Marim temető és vasútállomás, történelmi középületek és régészeti leletek, valamint számos szent épület , mint például a XVI. Századi Neumuelin barokk templom (Igreja Matriz ) Castro Marim, a Igreja Paroquial de Nossa Senhora dos Mártires

 Ponte Guadiana  nemzetközi híd  1991-ben egy portugál-spanyol konzorcium hozta  létre    a Guadiana folyón, amely lehetővé teszi Portugália ( Castro Marim ) és Spanyolország ( Ayamonte ) közötti kapcsolatot. A 666 méter hosszú híd   Portugáliában a  harmadik a Ponte Vasco da Gama és a Ponte 25 de Abril után.

 

 Madeira az örök tavasz szigete

 A februári hidegben Európa egyik legdélebbi szigetét látogattuk meg . A Portugáliához tartozó Madeira az örök tavasz szigete, minimális hőingadozással az év során. Nyáron 20-25, télen 15-20 fok az átlagos nappali hőmérséklet, de a hegyekben akár hó is lehet.  Madeira az EU-hoz tartozik, mint Portugália autonóm régiója. Vulkánok nyomták felszínre a Lisszabontól 800 kilométerre fekvő Madeira-szigeteket - a többes szám kissé becsapós, mert valójában egy nagyobb, valamint egy kicsi szigetből, Porto Santoból áll a "csoport".  Ennek fényében nagyjából egy pohár vizet sem lehet letenni a földre, hogy fel ne boruljon, s két sík terület található az egész szárazföldön: a repülőtér futópályája és a focipálya. Utóbbi nagy szerencse, hiszen ennek híján bizonyos C Ronaldo talán serény banántermelő lenne. Nehéz gyermekkoráról mindent elmond az az adalék, mely szerint szülei Ronald Reagan amerikai elnök iránti tiszteletük jeléül adták a Portugáliában eléggé ritka Ronaldo utónevet legkisebb gyermeküknek.

(Amúgy egy karakán portugál ember önbecsülésének totális elvesztése nélkül nem tud létezni, ha neve nem áll legalább öt összetevőből. Hősünk a lét és a nemlét peremvidéken egyensúlyoz, mert neki pont öt van, a kötőszóval együtt: teljes neveCristiano Ronaldo dos Santos Aveiro).A lakosok igencsak büszkék szülöttükre, Funchalban, a sziget fővárosában múzeuma is van . 
Nem érdemes túl sok magassarkút pakolni az útra, itt ugyanis a tornacipő és a bakancs jobb választás. A szigeten nagyjából állandó a hőmérséklet, 20-25 fok van, sokat fúj a szél és sokat esik az eső - nem véletlen, hogy a babérerdő őshonos fajta. Mivel a klíma viszonylag állandó, érdemes nem nyáron ide látogatni. Ekkor ugyanis a legpuccosabb szállodák is megfizethetők, akár tengerre néző erkélyes szobánk is lehet. Arra számítani kell, hogy rengeteg német lakótársunk lesz, ezen belül is fitt nyugdíjasok eszik majd mellettünk a pirítóst. 
A reptér egyébként  benne van a világ 10 legveszélyesebb reptere között, mivel a hatalmas betonoszlopokkal a tengerre épített kifutópálya ugyancsak rövid volt és a fel- és leszállást tovább nehezítették a kiszámíthatatlan fuvallatok. Azóta már meghosszabbították, minden EU-s szabványnak megfelel és 737-es Boingek fogadására is alkalmas. A le és felszállás sem semmi - akármilyen kopasz pilóták nem is repülhetnek ide - de mindezt alulról megnézni különösen érdekes. ide illik az információ: 2011-ben ment  nyugdíjba (65 évesen) a madeirai landolások csúcstartója, Timóteo Costa: 8 ezerszer landolt sikeresen a  reptéren. A nagy gépek úgy érnek betont, hogy a pilóták 10 másodperccel tudnak gazdálkodni; ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha 5 másodperccel hamarabb teszi le, mint az optimális, akkor a  repülőgép orra nem biztos, hogy eléri a leszállópályát, ha pedig 5 másodperccel később, akkor a gép valószínűleg túlszalad a 180 darab, hetven méter magas betonoszlop által tartott kifutón. 
A domborzat miatt tíz méternél hosszabb vízszintes út mindössze két helyen van a szigeten.
Az egyik a középső fennsík (a Paúl da Serra), ahol a lábszárközépig érő, satnya cserjéken kívül más élőlényt nem lehet észlelni. Eredetileg ide akarták a helyi repülőteret építeni, de kiszámolták, hogy túl sokba került volna (mindentől távol van). Na, ezt a fennsíkot átszeli ez az egyenes út, ahol tíz álló percen keresztül ki lehet próbálni, hogy milyen érzés négyes sebességben autózni. Ezt a fílinget a madeiraiak igen ritkán élik át. A helyi legendák szerint van Funchalban egy taxisofőr, aki – valamikor a nyolcvanas években – egyszer felkapcsolt ötösbe, de a történet szinte hihetetlen.
Minden más út kanyarog, s közben emelkedik (vagy lejt – attól függ, merről jössz).
Az utakról az üzemanyag-fogyasztás is igen szemléletes képet ad: az 1100 köbcentis bérelt peugeot 107-s  100 km-n lazán elfogyasztotta a 11 liter benzint – ez a kanyargós, gyakran 10-15 százalékos lejtőknek tulajdonítható. Előfordult, hogy a 3 méter széles hegyi úton egyszer csak szembe jött egy másik gépkocsi – csak semmi pánik, a szakadék széléig még több, mint 4 centi volt, és rükvercben is csak hatszáz métert kellett megtenni a legközelebbi olyan helyig, ahol elfértünk egymás  mellett. Kezdő sofőröknek, szívbetegeknek és úrvezetőknek nem ajánlom, aki viszont vezetett már csúsztatott kuplunggal és kézifékkel egy 20 éves, 1300-as Daciában hatodmagával, magyar „tankcsapdákkal” dúsitott hegyi úton lefelé  az komoly túlélési esélyekkel indul.
Az úthálózat jelentős fejlesztésen ment keresztül Portugália uniós csatlakozását követően: Madeira korábban közlekedés szempontjából katasztrofális volt, ha egy északon nevelkedett fiatal szerencsét akart próbálni a sziget fővárosában, délen, akkor talán évekig nem láthatta a családját, mert az út hosszú órák alatt volt csak megtehető - a hegyeken és sziklákon át nem vezetett semmi, így a 740 négyzetkilométer kontinensnyi kihívást jelentett. Azóta ez nagyon sokat javult, sztrádák, alagutak, viaduktok szelik át a hegyeket. A depressziós szigetlakókat simán el lehetne kirándultatni az M7-es vagy M6-os adott szakaszaira, hogy mi hová építettünk alagutakat meg hidakat. A szigeten érdemes autót bérelni, de jó ha figyelünk arra, hogy az ne egy zsebkocsi legyen - mi egy egyliteres kis nyomroncot kaptunk, néhol azt hittük, nekünk kell feltolni a dombon. Autó azért is kell, mert Funchalból muszáj kimozdulni. Például Ponta de São Lourençóba. Csodálatos - de baromi szeles - sétaútvonal vezet a sziget keleti sarkába. A túra végig lenyűgöző kilátást nyújtva vezet a köves, sziklás, lávaömléses szakaszon, jó cipőre van szükség és némi kitartásra. De stramm gyerekek is le tudják nyomni az oda-vissza tíz kilométeres távot, a végén, a csücsökben egy hegyre felkaptatva leírhatatlan panoráma tárul elénk a szigetre, az óceánra. Funchalban (a fővárosban) remek tömegközlekedés van, a városban nincs szükség autóra. Vidéken is sok helyre el lehet jutni tömegközlekedéssel, de azért jóval kényelmesebb és gyorsabb a bérelt autó. A sziget úthálózata irigylése méltó, gyönyörűen kiépített autóutak vezetnek körbe rengeteg alagúttal és felüljáróval (amelyek itt valóban indokoltak). Az utak nem fizetősek, ellenben minden egyes lehajtónál egy táblán köszönik meg, hogy használtuk őket.. A témához kiegészítésként: a derék helybéliek ingyenes autómosási szolgáltatást is nyújtanak vendégeiknek. Az autómosást a közútra függőlegesen és szabadon lezúduló patak kristálytiszta vize hivatott biztosítani. Gurul az ember az úton, s egyszer csak (úgy tizenöt méter magasból) 80-100 liter/mperc hozamú vízsugár pillanatok alatt lemossa az út porát és teszi lehetetlenné a szélvédőn keresztüli kilátást. S ez 150 méteren belül háromszor is megismétlődik, hálát lehet adni az Úrnak, hogy nem kabriót béreltünk.
Természeti adottságainál fogva a virágsziget kedvelt túrázóparadicsom, sehol máshol nincsen ennyi kilátóhely a turistaútvonalak mentén, de ilyen pompás kilátás sem, mint itt! A természetbarátokat és ökoturistákat mágnesként vonzza a mintegy hatvanötmillió évvel ezelőtt kialakult Laurissilva, avagy babérerdő, amely egyedülálló módon túlélte a szárazföldet sújtó utolsó jégkorszakot is. A fűszeres illatú erdő akár 40 méter magas fáival 1999 óta az UNESCO kulturális világörökségeinek sorába tartozik, a jól kiépített túraútvonalak pedig rengeteg botanikai különlegességet tartogatnak a bakancsosoknak, legyenek akár kezdők, akár haladók. A sziget nevét is erdőinek köszönheti: Madeira ugyanis portugál nyelven a fa szigetét jelenti.

Fővárosa Funchal – a meredek „főváros” a szigetcsoport fővárosaként Madeira déli partján fekszik: egyik oldalról egy kellemes tengeröböl, a másikról mélyzöld hegyek határolják. Különleges fekvése miatt gyakran előfordul, hogy míg a tengerparton vakítóan süt a nap, addig néhány kilométerrel arrébb, a hegyek fölött már vészjóslóan tornyosulnak az esőfelhők. Madeirán egész évben sokat esik, de a gyorsan lezúduló víztömeg vigasztalásul buja növényzettel és olyan klímával ajándékozza meg a szigetet, amely jótékony hatással bír a gyógyítható légúti megbetegedésekre. A százezer lakosú város méreteihez képest szinte túldimenzionált piaca a mediterrán térség gyümölcs-, zöldség- és halféleség-kínálatával, illetve tarka virágorgiájával különleges ízeket és élményeket tartogat, ám jobb az árat előre tisztázni, mert az itteni kereskedők egzotikus gyorsasággal kerekítenek felfelé.Ha nem templomokban és múzeumokban utazunk, akkor az egyik top látványosság, ami a helyiek életébe is kellő betekintést enged a piac (Mercado dos Lavradosres). Ide érdemes minél korábban lenézni, mert délig rendesen megcsupaszítják a standokat.Virágokból és gyümölcsökből nagyon durva a felhozatal, ha látottak több mint felét be tudjuk azonosítani, akkor már jók vagyunk. A csúcspont pedig a halcsarnok, ahol a tengerről hajnalban befutott halászok terítik ki portékájukat: színes hal, pöttyös hal, óriásfogú hal, rákok, polipok és legnépszerűbb, amit mindenképpen meg kel majd kóstolni: a vörös húsú tonhal, melynek hossza a 3 méter is elérheti, és bármelyik funchali étterem étlapján megtaláljuk a második legnépszerűbb kardhal társaságában. 
A piac színpompája, a mediterrán hangulatú utcák és a virágzuhataggal ellátott házak mellett a Sé-katedrális gyarapítja a látnivalók sorát. Az 1514-ben késő gótikus stílusban épült templom megtekintése után érdemes a tengerparton sétát tenni, és megcsodálni a kikötőben időző jachtokat és tengerjáró luxushajókat, de itt találjuk Kolumbusz Kristóf hajójának mérethű rekonstrukcióját is. Megéri az Atlanti-óceán virágoskertjét más perspektívából is szemügyre venni, és benevezni egy vitorláskörútra, vagy hőlégballonból szemlélni a táj szépségeit. A város fölé magasodó Monte hegyre két libegővel is fel lehet jutni, a Miasszonyunk temploma mellett itt található Funchal legszebb helye, a botanikus kert is. A kerti séta nemcsak csodálatos városi panorámával ajándékozza meg a látogatókat, de felülmúlhatatlan választékot kínál több mint 2000 fajta egzotikus növényből, amelyek közül nem egy még származási helyén is már csak ritkán fordul elő. Ezenfelül Madeirán lépten-nyomon trópusi kertekbe, parkokba vagy akár orchidealigetekbe botlunk – mint például a Palheiro-kert, a Trópusi kert, a Quinta da Boa Vista, az Orchideakert vagy a Jardins do Imperador 
A fővárosban  él a sziget lakónak fele, de 118 ezres lakosságával így is kisebb, mint Pécs. Az egész város gyakorlatilag egy nap alatt gyalogosan felfedezhető és akár még egy-két múzeum is belefér.
Az egész város stresszmentes, nyugis, napos hangulatának befogadásán kívül (olyan mintha egész héten vasárnap lett volna) azért konkrét látnivalók is akadnak. 
Szintén ingyenes látnivaló a 2010-ben indult „Projecto artE de pORtas abErtas” kezdeményezés, melynek lényege, hogy a régi városrész (zona Velha) régi házainak kopott ajtaira rászabadultak a helyi-, illetve vendég művészek és egy igazán patent utcai tárlatot alkottak. 
A street art ezen egyedi formája mostanra szervers részévé vált a szűk sikátoros városképnek.  Funchal felett 550-600 méteren helyezkedik el a Monte városrész, mely sajátos, a városnál hűvösebb és nedvesebb mikroklímával rendelkezik. Több botanikus kertet is találunk itt orchideákkal vagy látványos formákra nyírt örökzöldekkel. Ide leggyorsabban a pár éve épített kabinos felvonóval tudunk feljutni a városközpontból. A Monte városrész a tehetős angolok kedvelt pihenőhelye volt a múlt században, így számos ún. Quinta sorakozik itt, melyek régi villaépületekből alakultak fogadókká, butikhotelekké. A hegyről a vissza városba pedig tobogánnal juthatunk le. Ezek fából, illetvevesszőfonással készült fémtalpas szánkók, melyek két utas befogadására alkalmasak. Két helyi arc löki meg a 25%-os, az évek alatt tükörsimára csúszkált lejtőn, autóúton (ahol egyébként autók is járnak). Néha felpattannak, néha futnak a tobogán mellett, néha irányba rakják, hogy ne rohanjunk egy parkoló autóba vagy a kanyarban egy kerítésnek. 5-10 perc alatt leérünk, a szánkókat pedig teherautók hordják vissza. Montéban található az a templom, amely az utolsó magyar király, IV. Károly síremlékét őrzi, aki Madeirán halt meg, és akit 2004-ben boldoggá avattak.

APÁCÁK VÖLGYE, CAMARA DE LOBOS, CABO GIRAO, PONTA DO SOL
Az Apácák völgye (Curral das Freiras) egy mindentől elzárt 200 lakosú falu, körbe 1700m magas hegyek, az 50-es évekig csak egy szűk és meredek gyalogösvényen lehetett megközelíteni, majd pár évtizeddel később elkészült az első, sok helyen egysávos autóút, most pedig a civilizáció átkaként az utolsó legdurvább 5 km-es szakaszt egy nyílegyenes alagúton keresztül tehetjük meg…
Camara de Lobos kis halászfalu, egyetlen főutcával, templommap, a kikötőben színes halászcsónakokkal és a sózott, napon szárított halakkal a bacalhau-val. Innét már látszik a légvonalban pár kilométerre tornyosuló Cabo Girao rettenet sziklája, ez a világ második legmagasabb közel függőleges sziklafala, mely 580 méterrel magasodik a tenger fölé. Ide is hasonló installációt terveznek mint a Grand Canyon fölé.  A következő halászfalu Ponta do Sol, szó szerint „Nap Pont” amely onnét kapta a nevét, hogy a sziget egyik legszebb naplementéjét produkálja. 

PORTO SANTO Mivel Madeira partja leginkább sziklákkal csipkézett, így kevés alkalom nyílik a kellemes fürdőzésre, a legkézenfekvőbb megoldás tehát áthajózni vagy átrepülni (hajóval kb. 2 óra, repülővel 20 perc) a szomszédos Porto Santo-szigetre, amely 9 km hosszú homokos stranddal büszkélkedhet, a homok magas ásványtartalma pedig kiválóan alkalmas reumatikus eredetű betegségek gyógyítására. 
7:30-ig kellett a hajóra becsekkolni, bő 2 óra múlva pedig már Porto Santon találtuk magunkat. Az 1200 fős komp jelenti a napi tömegközlekedést is (reggel oda, este vissza) a két sziget között, így a hajóról együtt szállunk le például a jól megrakott Pingo Doce teherautóval, aki a sziget egyetlen élelmiszerboltjába hozta a napi árut, friss cuccokat. Hétfőn itt is minden múzeum zárva tart, vagyis a sziget egyetlen múzeuma a Kolumbusz-ház is. A kb. 12 km hosszú, 5 km széles szigeten alig 4-5 ezren élnek, így a „főváros” egy kis térben összefutó 4-5 utcáját fél óra alatt alaposan be lehetett járni. A szigeten ezen kívül legfeljebb pár szélmalmot, világítótornyot és eldugott öblöt találunk, igaz a sziget közepén egy repülőtér is található. Az egyébként (a jó értelemben) ingerszegény Porto Santo fő vonzerejét a végtelen hosszúságú homokos tengerpart jelenti.

FUNCHAL, BLANDY’S BORÁSZAT,   Madeira legrégebbi borászata. A borkóstolóval végződő  45 perces vezetett túrán hatalmas információmennyiséget zúdítanak ránk. Azt eddig is tudtuk, hogy 19%-os elsősorban édes desszertborokról van szó, de az új volt, hogy száraz, aperitifként fogyasztható változatokat is termelnek, illetve összesen 8 típust különböztetnek meg. Érdekesség még, hogy a borokat ugyan hordókban tárolják, de nem a hideg pincében, hanem a meleg padláson! Az igazi madeirai borokat nem címkézik, hanem a klasszikus vaskos zöld üvegre régen kézzel, most géppel, fehér festékkel feliratozzák. Kevesen tudják viszont, hogy ezt az elegáns italt akár 100 évig is lehet tárolni, ha 15 évenként kicserélik a palack dugóját, és ha felbontásra kerül egy üveg, akkor akár még egy év múlva is minőségi veszteség nélkül élvezhető.
Csipkét a legjobb csipkegyárban  egy üzemben kell  keresni. A városi piac közelében levő Bordal csipkegyárat látogattuk meg. Viszonylag fiatal, 1962-ben alapították, jelenleg ez a sziget egyik legnagyobb gyártóüzeme és exportőre, ahol negyvenezer mintával dolgoznak. Maga a csipkegyártás több évszázados múltra tekint vissza, de a technológia alapvetően nem változott. Az első üzem, amely kifejezetten eladásra készített hímzett kelméket, az 1850-es években létesült, és néhány éven belül több tízezer nőnek adott munkát. A Bordal mai üzemében szívesen körbevezetik a látogatókat, és elmagyarázzák a teljes folyamatot. Az ősrégi szekrényekben tárolt régi és modern mintákat először egy vékony papírra másolják, majd a vonalakat egy speciális varrógéppel kilyukasztják. Ezt a papírt ráhelyezik a kihímzendő anyagra, majd megfestik indigóval, így a lukakon át az indigó megfogja az anyagot, kirajzolva a mintát. Ezeket az előrajzolt kelméket (terítőket, párnahuzatokat stb.) viszik el a környéken élő asszonyok kihímezni. A hímzett anyagokat aztán alaposan kimossák, hogy megszabadul-janak az indigótól. Már csak a vasalás és a minőség-ellenőrzés van hátra, és ha mindent rendben találnak, az anyagra eredetigazolás kerül. Fontos, hogy ha valaki vásárolni szeretne, tudja, milyen jelzést kell keresni, különben minden bizonnyal Kínában gyártott tömegárut sóznak rá.
Itt nincsenek borvidékek, csak déli vagy északi lejtők
FUNCHAL, BLANDY’S BORÁSZAT,   Madeira legrégebbi borászata. A borkóstolóval végződő  45 perces vezetett túrán hatalmas információmennyiséget zúdítanak ránk. Azt eddig is tudtuk, hogy 19%-os elsősorban édes desszertborokról van szó, de az új volt, hogy száraz, aperitifként fogyasztható változatokat is termelnek, illetve összesen 8 típust különböztetnek meg. Az igazi madeirai borokat nem címkézik, hanem a klasszikus vaskos zöld üvegre régen kézzel, most géppel, fehér festékkel feliratozzák. Kevesen tudják viszont, hogy ezt az elegáns italt akár 100 évig is lehet tárolni, ha 15 évenként kicserélik a palack dugóját, és ha felbontásra kerül egy üveg, akkor akár még egy év múlva is minőségi veszteség nélkül élvezhető. Nagyon jó az idegenvezetés, pont megfelelő hosszúságú és tartalmú, élvezetes az előadás, a végén pedig kóstolhatunk.A legenda szerint úgy keletkezett az első madeirai bor, hogy a 17. században az Amerikába és a Távol-Keletre induló kereskedelmi hajókon a meleg hatására tovább érett a bor, és mire célba ért, sokkal zamatosabb, koncentráltabb lett. Ma is hasonló hőhatásnak teszik ki a bort, úgyhogy a madeirai nedűt nem pincékben, hanem fülledt padlásokon érlelik. A szigeten nincsenek különböző termőtalajok, így nem léteznek eltérő borrégiók sem. A madeirai borokat mindössze koruk és édességük különbözteti meg egymástól, utóbbi pedig leginkább attól függ, hogy a déli, alacsonyabban fekvő napos területekről vagy az északi fekvésű, hegyvidéki, csapadékosabb feléről származik-e a szőlő. Ezek alapján száraz, félszáraz, félédes és édes borokat kínálnak, előbbi kettőt aperitifként, levesekhez, halakhoz és vadakhoz, míg az utóbbi kettőt desszertekhez, gyümölcsökhöz, sajtokhoz és csokoládéhoz.
Egészséges finomságok  A madeirai konyha bővelkedik egzotikus gyümölcsökben és tengerihal-specialitásokban, az egyik legeredetibb különlegessége a fekete abroncshal, melyet Espadának neveznek. Ez a szinte áttetsző halfajta 1500 méter mélyen él, fényre érve azonban elfeketedik: a szigeten általában grillezve vagy banánnal egybesütve kínálják. Nem összetévesztendő azonban az Espetadával, amely szintén hagyományos étel a szigeten, ám egy majdnem egy méter hosszú húsnyárs neve. Eredetileg a nyársat babérfából készítették, de a természet védelme érdekében mára áttértek a fémnyárs használatára, ám a húst még ma is babérlevelekkel dörzsölik be, ami igazán különleges ízt kölcsönöz az ételnek. Nem kell azonban feltétlenül sok pénzt költenünk ahhoz, hogy a helyi specialitásokkal megismerkedhessünk: a piacon és a bárokban kevés pénzért minden földi jó megtalálható, többek között nagyon finom halas szendvicsek is.
A bennfentesek nemzeti itala viszont a „poncha”, amelyet cukornádpálinkából és citrom- vagy narancsléből készítenek. Madeira konyhája nagyon érdekes ízekkel rendelkezik, az ínyencek mindenképpen próbálják végig az egész kínálatot egészen a desszertekig, melyek közül a Bolo-de-Mel, azaz a mézes süti külön említést érdemel.
Néhány furcsa múzeum és gyűjtemény A sziget leghíresebb szülötte Ronaldo, akit múzeummal tiszteltek meg, amelynek megnyitására természetesen hazautazott a legendás focista. Jól összeállított, modern kiállítás rengeteg fotóval, ereklyével, rajongói levelekkel. Azokból a trófeákból, amelyeket a csapatai kaptak, hiteles másolat van a tárlókban, de minden olyan tárgy, amit személyesen ő érdemelt ki, eredetiben van kiállítva. Ilyenek például az aranycipők vagy azok a focilabdák, amelyeket mesterhármasai után aláíratott a csapattársakkal. A kikötőben nagy szobrot is állítottak neki, minden turista lefotózza magát vele, mint ahogy itt, a múzeumban is. Nekem Ronaldóval kapcsolatban a legnagyobb rejtély végig az volt, vajon hol van akkora sík terület ezen a szigeten, ahol elfér egy focipálya
A turisták ezrei által látogatott nevezetességek mellett sikerült felfedezi néhány csemegét is.  Elsőnek egy csodálatos könyvesboltot. A Livraria Esperancat 1886-ban alapították, és csakhamar Madeira egyik kulturális kincsestára lett. 110 évvel később az eredeti tulajdonos unokája megvásárolta a könyvesbolttal szemben álló, 16. századi palotát, és oda költöztette át az egyre növekvő gyűjteményt. A labirintusszerű szobákban 107 000 (!) könyv található, és az üzlet különlegessége, hogy ezek mind borítóval kifelé vannak elhelyezve. Ez egyébként a kontinens legnagyobb könyvgyűjteménye. Idegen nyelvű könyv kevés van,  jó volt bolyongani egy ilyen útvesztőben.
Az óváros leginkább színes ajtóiról nevezetes. Felkértek néhány művészt, hogy fessék ki a hanyatlásnak indult negyed kiürült, omladozó házainak fából készült ajtóit. A vidám festmények újra bevonzották a látogatókat a negyedbe, és az újjáéledt ajtók mögé kis műhelyek, éttermek, boltocskák költöztek. Mondhatnám, ezek az alkotások ismét megnyitották az ajtókat. Remek ötlet.
.MENNYIBE KERÜL?
A szállások viszont nagyon korrekt áron vannak. Berlinben, Rómában, Párizsban, de még Bécsben sem találni nagyon 3 csillagos belvárosi szállodát 100 EUR/szoba ár alatt. Madeirán 60 EUR/szoba (2 fő) voltunk egy 5 csillagos designhotelben, tengerre néző erkéllyel, reggelivel.
A kaját is nagyon olcsón meg lehet oldani. Zöldésgleves (majdnem főzeléksűrűségű cucc, rántás nélkül, igazi zöldésgből) + tonhalas szendvics kombó 3,25 EUR (!), azaz egy ezresből nagyon jól lehet lakni. Tengerparti étteremben vacsora: előétel, kardhal körettel, desszert, ásványvíz, 1 pohár bor 25 EUR/fő.
Egyedül a taxi a lehúzós. A 17 km-re lévő reptérről, ha 30 euróért behoznak, akkor jól alkudtunk, de ha ne figyelünk, akkor harmad ekkora távra is elkérnek ugyanennyit, vagy simán lehúznak 60 euróra, érdemesebb autót bérelni. 

De mi olyan jó ebben a szigetben?  „Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan” abban, mitől szeret bele annyi ember Madeirába. Mert hogy sokan beleszeretnek, az nyilvánvaló. Vannak, akik évek, évtizedek óta minden évben eljönnek egy-két hétre, de sok skandináv egyszerűen vesz itt egy villát, és Madeirán húzza ki a téli hónapokat. A szigeten naponta egy-három óceánjáró hajó áll meg, és bár azok utasai csak néhány órát töltenek itt, sokuk később hetekre visszatér.
Ha a szigetet egy mondattal akarnám jellemezni, azt mondanám, hogy a karibi hangulat és a svájci rend ötvözete. Madeirának van egy határozottan laza, pálmafás, szubtrópusi hangulata, ugyanakkor abszolút jól szervezett, és végtelenül tiszta. Sehol egy szemét, de még egy cigarettacsikket sem láttam az utcákon. Funchal hangulatához nagyban hozzájárulnak csodálatosan térkövezett utcái, terei. Az ember egyrészt repeső örömmel, másrészt pici irigységgel nézi az itteni vidám, kreatív és precízen lerakott utcaköveket. A szigetlakók végtelenül barátságosak. Nem tudom, ez az alaptermészetükből fakad-e, vagy abból, hogy pontosan tudják, a turizmusból élnek, de mindegy is. A lényeg, hogy mosolyognak, segítőkészek, és abszolút megbízhatóak. Tökéletes a közbiztonság.
Magyar mentalitáshoz szokva szinte felfoghatatlan, milyen elégedettek itt az emberek a sorsukkal. Bár nincsenek anyagilag túlságosan eleresztve, abszolút boldogok azzal, amit az élettől kaptak. Mosolyogva mondják, milyen jó itt élni: gyakran süt a nap, itt a tenger, szépek a hegyek. A helyiek világnézete nagyjából így foglalható össze: nem vagyunk gazdagok, de mindenünk megvan.
A helyiek elégedettsége, kiegyensúlyozottsága átragad a látogatókra is. Én legalábbis úgy éreztem, hogy hátrahagytam a gondokat, és egy időre feltöltődtek az akkuim. Ha gondtalan, nyugodt kikapcsolódásra vágyik valaki, akkor jó szívvel tudom ajánlani ezt a kis eldugott, de viszonylag könnyen elérhető szigetet. Bár nem egyszerű eljutni a virágszigetre, de aki Madeirára érkezik, rögtön tudja, hogy jó döntést hozott. Hullámtörő, gigantikus sziklaszirtjeivel kacagva dacol e csodasziget az Atlanti-óceán télen partokat döngető erejével, miközben még ilyenkor is simogató levegőjével kényezteti az elcsábult turistát. Legalább egyszer az életben látni kell, hogy örökre visszavágyjunk vonzáskörébe!